Kedves olvasóim!

Amit most leírok, remélem mindenki elolvassa, hogy ne legyen dühös rám, vagy ha itt is hagy, tudja, miért teszi.

Szörnyen röstellem, és lesül a pofámról a bőr, hogy ilyen hírrel kell titeket egy jól kiérdemelt fejezet helyett fogadnom. Nos, válságba kerültem, és egyszerűen nem tudok írni. Ne haragudjatok ide... Egy két hétre még minumum pluszban szükségem lenne, hogy vissza zökkenjek a normális kerékvágásba. Vagy akár... Sosem fog menni... Félve mondom ezt.
Lehet ez olvasóvesztésbe kerül, de egyszerűen nem megy. Az ihlet sem jön, pedig annyi sok új ötletet leírtam a jegyzetembe, hogy ha ránézek már folynia kéne ujjaimból a szavaknak. Röstellem, egyszerűen utálom, hogy ez kell tennem. Szörnyen magam alatt vagyok. Már csak plusz lelki teher, hogy ezzel ki kell állnom a blogolvasóim elé. És még az ígért fejezetzápor is elmaradt. Mert... villámcsapásként ért ez... a valami. Sajnálom. Igazán, nem tudok mit írni.... De nem akarom szó nélkül hagyni sem ezt... a helyzetet.
Nem tudom leírni , és nem is szeretném hogy mi történt. És , hogy mire számíthattok ezek után? Bezárni a blogot nem szeretném, de lehet búcsút kell intenünk, mert nem tudom fojtatni. Nem jelentem ki, hogy véget vetek Glory és Harry kalandjának, de nem is tudom, hogy folytatom e . Nagyon szeretném, de nem jön az ihlet. Lehet másik történetbe fogok.
Őszintén szólva , mindegyik blogerre furcsán néztem, akik abba hagyták a történetjüket. Nem negatívan, hanem csak egyszerűen nem értettem hogy hogy kerülhet valaki "válságba" . Aztán az én valóm is ez a misztikus és szörnyű hatalom maga alá gyűrte. A habok összecsaptak a fejem alatt, és nem értettem, mi blokkolja az energiám. Nem tudom biztosan fojtatni. Komolyan, próbáltam szavakat csikarni magamból ki, hogy megírom valahogy és másnap pedig új erővel szépen átnézve kijavítgatom, feljavítom, de nincs erőm hozzá.
Továbbra is írni fogok, lehet a blogot is folytatom, van rá esély. Még magam sem vagyok tisztába, hogy a válasz mi, utálom kétségek között hagyni azokat az embereket, akik ide járnak, és szeretik olvasni amiket én itt összehordok.
Azt hiszem most egy közhellyel azt mondom, keresek valamit. Keresem magam, vagy az erőm, vagy azt ami elhagyott. Addig nem megy.
És igen, ha arra a döntésre jutok, hogy eme blognak leáldoz... (most, ebben a pillanatban hogy ezt írom afelé hajtanak az érzések, de mindenemmel küzdök, hogy ne így legyen. )... mindenképpen kiírom, egy külön oldalon, egy búcsúval. Akkor viszont egy időre szerintem eltűnök. Csak magamnak írok.
Nos, én imádtam ezt a történetet. Bár a végére lehet hogy bele untam? Nem vagyok jó blogger, ha a saját történetem sem köt le... Gondolom mindenki ezt gondolhatja. Lehet ez a probléma. Folyton folyvást kutatom elmémben s belsőmben hogy mit rontottam el, hogy hogyan javítsam ki a csorbát. Amíg ez a folyamat le nem zárul, ezek lesznek itt egyelőre a sorban az utolsó szavaim.

Én csak remélni tudom, hogy valaki megért. Érteni fogom, ha senki sem kíváncsi ezek után rám, s ezt tiszteletben tartom.
Ameddig nem találkozunk ismét drága olvasók, elköszönök, mélyen és röstellve magamba nézve. Sziasztok.

XXIII. Fejezet

 Halihó :D itt is lennék, egy ilyen időhatáron belüli fejivel. Ugye említettem hogy feji eső várható.. hát ezzel a tempóval maximum szitálás lesz, de igyekszek :D Jó olvasást :D

  (megjegyzés : "H" az egy személy. Senki félre ne értse :D )



- Istenem! Miért? Miért csinál ilyeneket ez a buta liba? Egyáltalán miért ennyire kíváncsi! Az őrületbe kerget. - túrt göndörödő fürtjei közé Harry, és frusztráltan vágtatott fekete Range Roveréhez.
Azon tűnődött, egyáltalán miért kell Őt ennyire védelmezni. Csak egy lány. Oké, nem egy átlagos lány, de annyira tudatlan sok mindenben. hiába vág az esze mint a borotva, ha egyszer nem beavatott.
 Nem értette miért nem volt az elejétől minden elmondva. Adams ügynök lányaként annyi mindenre nyílhatna ajtó számára. De a nő makacsul tudatlanul tartotta lányát. Ismét egy frusztrált sóhaj és a kocsi ajtaja már is nyílt.
- Szerintem egyszerűbb lenne a dolgunk ha kinyírnánk a csajt, és végre itt hagyhatnánk ezt a retkes környéket. Beállíthatnánk valamelyik ellenséges tag hibájaként és... - morogta dühödten.
- Figyelj! - szólalt meg Elliott higgadtan - Ez a feladatunk, ezért kapod a segged alá a pénzt.  Az meg ne idegesítsen hogy  nem tudjuk mi olyan értékes benne, de ha még 2x meg kell buknunk mert itt marad akkor megtesszük. Ezt mondta H. És ha H azt mondja ugorj a kútba ...
- Akkor két pofon kíséretében röhögöm ki. Ez őrültség. Nem kell mindenben a szavait követünk. - duzzogott továbbra is, és a speciális GPS-be beütötte a tanár autójára szerelt nyomkövető kódját.
Egy perc hatás szünet és újból megszólalt a zöldszemű. 
- De most komolyan!? Miért szállt be abba a kicseszett autóba? Nem volt neki gyanús hogy pont itt termett Mayers és pont összefutottak? Ennél több esze van egy marék szárított molylepkének is! - frusztrációja valami okból furcsa remegésbe torkollott. ezt persze nem mutatta inkább egy más érzelemre mutató arcmimikát vett fel, és összepréselte ajkait egy vékonyka kis vonallá.
- Harry! De hát honnan tudhatta volna? Egy tanárban alap esetben megbízik a diák! És akármennyire gyűlölöd Mayert, addig nem buktathatjuk le, amíg ott tanít. Ha jónak bizonyulnak H forrásai, akkor nem csak a diákokra, hanem a város túlnyomó része is keze között van. kinézném belőle hogy egy egész iskolát kinyír. Az a csoda hogy nem vett észre minket...
- Már 4 éve. Vagy mi vagy ő ennyire sült hal.
 Harry gyomra görcsösen össze húzódott, mikor egy hatalmas sorházhoz értek, melyről a vakolat úgy pörgött le, mintha sóval szórnák be az utakat. Mayer sötétkék Renault Clio 1-ese ott parkolt a közeli parkolóban, és még nem szálltak ki. Úgy látszott, hogy a férfi negédes beszéddel próbál valamit mondani, míg Glory zavartan bámulja hol a műszerfalat, hol a kezeit közben gondterhelten sóhajt néha és szinte látszott hogy oda sem figyel. . A göndörkének sav égette a dühtől torkát, és legszívesebben egy golyót eresztett volna Mayer fejébe. Sosem ismerte volna be, hogy féltékenység és aggodalom is megbúvik benne valahol.
- Terv , Smith? - motyogta, közben élesen figyelt , már amennyire kilátott, hisz egy meglett bokor mögé parkolt le kocsival, hogy az rejtve maradjon.
- Előbb várjuk meg, míg kiszállnak, aztán te felhívod, és találj ki valamit ami miatt el kell jönnie. Majd elvisszük hozzátok. - mondta El, és meg lökte Harry vállát , hogy a kék kocsiajtó nyílt is. - Gyerünk Styles! Vesd be magad! Ha eddig sikerült , most is menni fog.
 Úgy, hogy csak ú tudta, egy ideges , remegő sóhajt eresztett, és már is tárcsázta a szemüveges lányt.
 A távolban látszott, ahogy Glory a táskája felé kap, aztán elnézést kér a tanártól, majd előkapja a telefonját. Majd arcán egy bonyolult érzelmi láncolat halad át, a dühvel vezérelve. Kinyomta.
- MIVAN? - kiáltotta félhangosan, és dühösen újból megpróbálta. El kuncogott az orra alatt. - Te csak kussolj.
Glory vacillálva bámulta a kijelzőjét. Harry tudta, hogy okos kis fejében most mérlegeli , hogy a fiú addig fogja hívogatni , míg fel nem veszi a telefont, és ha kikapcsolná a készüléket, mennyire illetlen lenne. Így végül megreccsent a vonal és beleszólt.
- Tessék.. - félig sóhajtotta.
Harry alig hallhatóan megköszörülte torkát, és beleszólt.
- Szia Cica! Figyelj, mi még nem végeztünk, annak ellenére hogy Valaki... - pillantott sunyin és fricskáztatva barátját - Közbeszólt.
- Nem... most nem érek rá.  
- Ki az Gloria? - szólt egy halk, messzebbről jövő férfi hang, és illetlenül közelebb került a "tanár" a lányhoz. Hallgatózik a féreg. - utálkozott magában a fiú.
- Ő.. ő csak egy barát. - tompának hangzott a hang, és ez látványba úgy nyilvánult meg, hogy mellére szorított a készüléket. Harry beharapta ajka belső felét. Szerepére koncentrált.
- Barát? Szóval barátok vagyunk Baby? Hmm ... - mormogta rekedtebb hangon a telefonba, mikor vissza emelte füléhez Glory.
- Nem, igazából... mindegy. - sütötte le szemeit, és látványosan, messziről is kiszúrhatóan elpirult. - Mit akarsz? - kérdezte.
- A biológia nem várat magára. Úgy gondolom a tanulás az elsődleges! - erősködött Mr. Mayer, és már furcsa, tolakodó hangneme nem tetszett a lánynak. Harry megfeszült a székben. Majd elmosolyodott, ahogy a távolból látta a lány undorát, és vacillálását, hogy eltűnjön a férfi mellől.
- Gyere velem. Mára... Terveim vannak. Glo ... - utolsó szavait szinte nyögve mondta, és a lány ott helyben megsemmisült. Hangosan sóhajtott, és összébb szorította lábait. Siker!- nyugtázta magában a göndör.  
A lány körbe nézett, hátha hallotta e valaki.
- N-nem lehet... - szinte suttogta. 
- Érted megyek. Hol vagy? - dobta be végül az ütőkártyát, mire egy beletörődő, de meglepően felsóhajtó sóhaj következett.
- Mr. Mayer! Egy... sürgős valami közbe jött. Haza kell mennem.
A férfi dühösnek tűnt egy pillanatra, majd egy megértő, de igen hamis mosollyal nyugtázta. Glory kérdezett még valamit, amit nem értett olyan tisztán Harry, majd beleszólt a készülékbe.
- Tudod hol vannak a Pain sorházak? - kérdezte, mire Harry arcán akkora mosoly terült el, ami szinte ketté szelte arcát. Gödröcskéi oly mélyen vájtak arcába, mint egy golyó ütötte lyuk.
- Persze! pár perc és ott vagyok. - mondta majd letette. - Takarodj a kocsimból! - mondta félig kuncogva, félig izgatottan.
- Miért? - háborodott fel El, de aztán hamar rá jött ő is - Ja igen. Csak te mész ... - motyogta, mielőtt a fiú lehurroghatta volna, majd hangtalanul kinyitotta a kocsit. - Sok szerencsét! Vigyázz rá! - mondta, és hangjába mély szeretet vegyült, ahogy megjelent Glory szemei előtt.
- Talán... - mondta Harry majd vigyorogva mutatta kezével a sürgető kézmozdulatokat.
Az órát nézte, és eldöntötte, hogy amint a férfi eltűnik, már is vágtat Gloryért.
Azonnal rá jött a felismerés, hogy ismét kettesben lesz a lánnyal, és valószínűleg innentől kezdve addig, míg el nem kapják Mayert, és az anyja vissza nem jön. Hirtelen nyomás kerekedett, ahogy rászakadt az a teher is, hogy valamit kitaláljon, miért tűnt el az anyja, miért kell vele élnie, no meg Elliott ügye is eléggé friss, úgyhogy abba sem törődhetett bele.
 A lány meztelen alakja vetült szemei elé, ahogy sóhajtozik.  Tudta hogy tilos volt . Tudta, ha megtudná El, vagy akárki is, hogy megtörtént az amit szigorú szabály köt meg, akár ki is rúghatták volna, ami egyet jelent a halállal. Hisz ez ennek a lényege. Fennállna a veszély, hogy leleplezi, vagy átáll a másik térfélre. Persze a fiú sose tette volna, hűséges tagja volt a ForceD1-nak.
És így is megesett a hiba. Elliott ugyan ebbe a hibába esett. Elmondta, hogy mikor az első évet kezdték, már akkor kezdett érezni valamit a védett alany iránt. De mivel Harry bajtársa, és talán legjobb barátja is volt, sosem árulta el. Éppen ezért döntött úgy, hogy kihasználva küllemi adottságait, inkább a rossz fiúk stábjába áll be, és lesz El szöges ellentéte. Kisebb az esély, ha minden lányt kihasznál - ami igazság szerint nem volt igaz - nem akar tőle senki sem igazi kapcsolatot.
 Viszont arra nem számított, hogy ő nem tudja ezzel elszeparálni magát.
A férfi eltűnt, mire Harry a gondolatai közül felszabadult. Azonnal padlógázt nyomott, és a kocsi ugorva hasított egyenesen Glory elé.
- Hey Baby! - kacsintott rá, és széles, sokat sejtető mosolyt küldött. A lány furcsa módon hálás mosolyt villantott, és beszállt a kocsiba. Érezte hogy innen nincs visszaút.

Glory agya a nem túl hosszú út alatt kattogott. Meg kérte , hogy vigye haza, de a fiú vagy nem válaszolt, vagy kitért egy felelet adás alól.
Miután leparkoltak, természetesen a fiú háza előtt, a göndörke ajtót nyitott, majd beljebb tessékelte a lányt. Egyedül voltak ismét a hatalmas házban. Mindig is fúrta az oldalát a kíváncsiság, miért él egyedül Harry. Hisz 18 éves! De mielőtt bármit is kérdezhetett volna, a fiú nyomtalanul eltűnt egy ajtó mögött. Pontosabban a konyhába. A lány túl tolakodóan találta volna, ha utána megy, esetleg még kérdezgeti is, ezért inkább leült a kanapéra, és óvatosan fülelt, hogy miféle zajok hallatszódnak ki a konyhából. Talán valami zacskó zörgés, hűtő nyílódás, tálak, és evő eszközök koppanása, majd megjelent a fiú egy tálcával a kezében, rajta pár tányér.
- Kérsz valamit enni? - bökte oda, ahogy lehuppant a fotelbe, egy piros almával kezében. A lány nézte, és azon gondolkodott, vajon ha egyedül él- ami valószínű, mert semmi jel nincs rá, hogy más is itt lakhatna - van e más étele itthon. - Nyugi nem ez van itthon csak, de most ehhez van kedvem. - kuncogott a fiú, majd ismét megkérdezte. - Szóval? Mit ennél? - kérdezte a fiú, mire a lány ismét megrázta a fejét.
Majd jókora harapásokat ejtett a gyümölcsön. Szinte ostorozni kezdte magát, ahogy arra gondolt, hol jártak azok az ajkak, amik most az almát majszolták.
Megrázta a fejét. Harry otthonában van,miközben ő eszik egy almát. Miért jutnak ilyenek az eszébe? És miért nem fél, hogy mi lesz ha megint késve érkezik haza. Az anyja vajon mit szólna? A gondolat a feje hátsó részébe lett száműzve úgy néz ki, most már a fiú mellett talán örökre. De talán a friss emlékek eléggé piszkálták a csőrét ahhoz, abban eméssze magát.
- Harry, kérlek, mondj valamit. Csak egy apró dolgot, mi ez az egész? - sóhajtott fel, ahogy az emlékek szökőárként lepték el agytekervényeit. El, a pizzázó, mr. Mayer... bár ő nem tartozik ide, csak véletlen egybeesés.
A fiú maga elé meredt, és mikor már azt hihette volna a lány, hogy se kép se hang nincs kapcsolatban, megszólalt.
- Mindent a maga idejében. - és ajkai széle felkunkorodtak, ismét abba a bizonyos mosolyba, amit már jó barátjaként köszöntött a lány.
A göndörke felpattant, majd a lány mellé helyezkedett. Túl gyors mozgássor, hogy fel tudjon fogni akármit is belőle a szemüveges. Túl közel... ismét. Kezét a háttámlára vezette, a lány mögött, és őt nézték smaragd szemei. Valami furcsa csillogás, mely ismét látható volt bennük, a lány gyomrában melegséget idézett elő. Remegett, és azt vette észre hogy nem tiltakozik, mikor az ajkak közeledtek feléjük. Készségesen fogadta be. Úgy érezte ez az egyetlen mentsvára, a sok megoldatlan rejtélyei között. Beismerni ugyan sosem tette volna, de annyira élvezte a nedves ajkakat, hogy elméjéből az esemény pillanataira kiűzte mindennemű gondjait.
Enyhe édesség, melyet a mézédes alma hagyott maga után, csak még különlegesebbé tette az amúgy is varázslatos pillanatot, és ahogy a fiú szabad keze az oldalára csúszott, már azt sem tudta hol is van valójában. Egy fehér felhőn érezte magát, ahol épp a fiú eldöntötte, és fölé mászott. Erős karok támaszkodtak mellette, éhes ajkak falták övéit, és egy felhevülő test perzseli az övét.
- Én ezt nem bírom tovább... - közölte a fiú és beakasztotta az ujjait a lány blúzának tetejébe, és egyesével pattintgatta el az kopott gombokat. - Meg őrjítesz ...
 Majd keményen ajkaira hajolt, és mély csókolt adott neki.

XXII. Fejezet

Sziasztok! Először is mélyen röstellem, hogy most hoztam a fejezetet, de ez a szombat rengeteg erőt kivett belőlem, azon felül, pedig annyi plusz feladatot sóztak ránk az iskolában, hogy ki se láttam a tanulásból. De mivel most szünet van, így bővel lesz időm szaporítani a fejezeteket eme blogon! Szóval lehetséges most fejezet eső fog következni :D
Másodszorra, igen csak megszállt ebben a kimaradásban az ihlet, és mivel arra esküdtem fel a bloggerség szent oltárján, hogy megpróbálok egy eredeti fanfictiont írni, így egy teljesen más vég kifejlett eszembe jutott, mint amit terveztem. Sokkal szövevényesebb, és a legjobb, hogy tökéletesen beilleszthető a töribe, így kicsit (nagyon) változtatnék a desingen meg minden... A történet maga is teljesen más lesz- azaz nem úgy hogy átírom, csak most minden Pál-fordulatot vesz , és el kezd szépen lassan (na jó nem olyan lassan) más felé terelődni. Ez a feji lesz egy kicsit nagyobb ugrás. Ennyit megsúgok.
 szal.. remélem nem rettentek el senkit... igazából szerintem ez jót tenne a törinek mert kezd egy Sz50 hangulatot felvenni ahol cselekmény nem igen van, és érdekessé csak a forró pillantok teszik ... (bocs akit nem ért egyet a véleményemmel, de sztem mindenki más xd. Esetleg aki nem olvasta volna Sz50 - szürke 50 árnyalata :D )
(u.i: sry hogy ilyen rövid, de úgy is még fojtatom pár résszel, lesz idő a szünetben :D)





Miután leültek, fagyos csend támadt. Egymást nézték. Harry szemei nyugodtságot és komolyságot sugároztak, ahogy lány jegeskék tekintetébe hatoltak. Glory nem mert megszólalni, attól félt, hogy hangja oly hangos lesz, mintha  egy puskát sütöttek volna el a terembe.
 Elmerengett, mi lenne, ha most eltűnne eme rabul ejtő tekintet alól. Nem érezné ezt a gyötrő kétségbeesést, ami szívét szorongatta. Egyszerre akart tudni és nem tudni, mi van a barátjával. El szörnyen hiányzott neki, és az hogy ennyire egyedül maradt, lelkét egyre inkább szétszaggatta.
 Mintha egy ágyú dördült volna, az ajtó kinyitódott,és Glory ijedten ugrott meg székén. Szíve egy pillanat alatt felgyorsult, de aztán meg is állt, mikor meglátta ki viharzott be rajta.
 Világos haja továbbra is kócosan csüngött le fejéről, és mintha valamelyest hosszabbra lett volna hagyva. Alakja vékonyabbnak tűnt, és arcán sötétebb foltok mutatták, hogy beesett volt. Szemei karikásak, és meg esküdött volna rá, hogy egyik szeme alatt egy félig elmúlt zúzódás húzódik.
Bár 3 hét nem sok, még is annyira idegennek tűnt, és másnak. Mintha ismeretlen ember lépet volna be, akit megismert.
 Mintha egy álomba taszították volna, Ő ott állt, és nézte a lányt oly szemekkel, mintha egy szellemet vagy egy rég elfeledett rokont látna. A fiúra is vetült sötét tekintetéből, és meglepő módon semmilyen neheztelést, gyűlöletet, vagy negatív érzelmet nem sugárzott. Majd ismét Gloryra nézett. Mintha egy szeretett kishúgra tekintett volna. Törődés, és szeretet sugárzott belőle. Majd lépkedni kezdett.
A kővé dermedt lány nyekkenni sem tudott , a sokk mélyen maga alá görgette, és nem engedte reagálni sem. Nézte , mintha egy halottnak hitt valaki közeledne felé. Ekkor Ő elbizonytalanodott.
- El ... -csak ennyit lehelt, mielőtt felpattant, és szinte ledöntve lábairól, karjaiba vetette magát. Érezte ahogy könnyei átfúrják magukat azon fal mögül, mellyel meg próbálta állítani őket. De nem sikerült. Sebzett lelkéből ömlöttek a megkönnyebbülése sós cseppjei. Azt hihette, hogy eltűnt, látni sem akarja, hisz egy szó nélkül, egy üzenet nélkül hagyta el , nyomok hiányában. Azonban a legmeglepőbb, inkább dühöt, mint sem megkönnyebbülést érzett, így ellépett mellőle, és hitetlenkedve nézte. Lágyság ugyan vegyült érzelmei közé.
 Egyetlen hírekkel, vagy inkább ködös tényekkel szolgáló göndör .. valakije... adott róla némi információt. Ha lehet egyáltalán azokat a gyászos sorokat azoknak vélni.
 Könnyekkel fátyolos tekintetét a fiú arcára vezette, és gondoskodó anya módjára simította tenyerét legjobb barátjának vélt társa arcára, majd elemelte onnan, és keresztbe fonta kezét. Parázslott benne valami negatív a fiú iránt.
- Még is hol voltál? Hova tűntél, és miért hagytál el? Van fogalmad róla, hogy mennyire aggódtam? A rendőrség kihallgatott rólad! Még is mi folyik itt Elliott? - szavai úgy ömlöttek belőle, ahogy könnyei. A térből szinte kizárta az asztalnál ülő göndörkét, és csak elveszettnek hitt barátjára gondolt.
- Glory... Én... - a fiú nem tudta mit mondjon -legalább is látszólag nem tudott mint kinyögni . Szája szavakat formált, de hang nem jött ki rajta. - Nem tudok mit mondani...  - végül pár szóval elintézte.
- Talán azt, hogy mi a fene történt! Styles nem segített. Hol voltál, mikor szükségem lett volna rád? Még is mi a fészkes fene van? Eltűnsz, senki semmit sem tud rólad, ez az idióta meg úgy került mintha bűzlenék. Jól sejtem, hogy vagy tudja, vagy köze van valahogyan ehhez az ügyhöz? - egy pillanatra megállt majd szinte arcul csapva magát válaszolt - Hát persze, hisz ő hozott ide, és te lám te is itt vagy!- egy nyugtatónak szánt sóhajt eresztett, és a fagyott szótlanságot megtörte. - Miért? Csak annyit mondj miért. Egy üzenet, egy SMS, ennyi is elég lett volna. Miért érzem úgy, hogy valamit titkolsz előlem?
- Figyelj, ezt.. ezt te nem értheted... Én nem tudok mit mondani neked... Sajnálom. - szavaiba nem vegyült elég határozottság, hogy meggyőzze a lányt. Hitetlenül törölte meg szemeit, mintha ezzel egy rémálommá váló képzelgésből fel tudna ébredni.
- Talán az igazat? - csattant fel. Hirtelen nem is értette mi ez a nagy düh, ami hatalmába kerítette.Azt hitte, ha visszakapja, minden a régi lesz, és sírva , szipogva örül, hogy látja. Ehelyett neheztelést és mérget érzett. - El!Miért tűntél el majdnem egy hónapra? És ez miért nem tűnt fel senkinek? És ami a legjobban aggaszt, hogy erről miért nem tudok semmit, míg szerintem Harry mindent! Ha jól tudom eddig barátok voltunk, szinte testvérek. Ha baj van, segítettem volna. - Glory szemei előtt pörögtek az évek, amiket együtt töltöttek, nevetéssel és jókedvvel. Elárulva érezte magát. Nem irigy volt, csak megbántott. A fiú hallgatagságával utalt arra, hogy közel sincs minden rendben. Érezte már az első naptól, mikor nem jött iskolába. Tudta, mikor a telefont kinyomta, és ez a nyomasztó érzés egyre csak hatalmasodott rajta eddig, és azt hitte ez elmúlik ha elő kerül, de tévedett. Sőt, pont hogy az ellenkezőjére fordult, hisz szíve szinte megroppant.
- É-én... - továbbra is a titkolózó hebegéssel igyekezett mindent takarni, sikertelenül.
- Figyelj, elment, mert dolga volt, nem kell az orrod mindenbe bele dugnod! - szólalt meg hirtelen Harry.
 Glory szinte sértve érzete magát, a szúrós hangnem miatt, de megpróbált lehiggadni. Még mindig nem bírta felfogni, mi ez az egész.
- Glory... az igazság az... - kezdett bele, és a göndörkére nézett, de a fiú egy szúrós pillantással, mintha valamit közölt volna vele, és megtorpant. - Ez z egész így volt. El kellett mennem, mert... intéznem kellett az egyetemi szállást. Tudod, hogy fontos nekem, hogy ott tanuljak.
- 3 hétig rendezted? Már ne haragudj, de ez cseppet sem veszem be. - a lány lenyelt egy feltörni kívánó könnycseppet. Miért hazudik neki? Elliott, a legjobb barátja, akiben mindennél jobban megbízik ennyire nyilvánvalóan a szemébe hazudik.
- Gloria, nem mondhatom el . Értsd meg. Egyszerűen nem.
- NEM! Magyarázatot követelek, mi folyik itt hetek óta! Miért zaklat folyton Styles! Miért tűntél el! miért hazudsz a szemembe! A legjobb barátom vagy! Azt hittem mindent megosztunk egymásnak, a problémáinkat. Bármiben segítettem volna, de ehelyett itt hagysz Vele! Tudod miket csinált? - mérgesen nézett a göndörre, aki kerek szemekkel meredt rá, majd Elre. El felé sem hederített, csak a lány alakját pásztázta.
- Glory... nem tehetem.
- Miért nem? Ennyit ér neked a barátságunk? Azt hiszed egy "nem tudom" vagy egy "nem tehetem" elintézi? 3 hét! 21 nap! Simán mehettem volna a rendőrségre, de kihallgattak. És tudod mikor? A barátod.. bár nem tudom hogy egyáltalán mi a fene folyik itt, mert eddig utáltad, most meg.. hagyjuk is. Egy rendőrautó megállt előttem, és egy fickó bevitt a kapitányságra, kihallgattak, és ez... Egyszerűen nem értem. Miért? Mi folyik itt, és miért nem mondod el? - csend kerekedett. Feszülten nézték egymást, és Harry ijedten szólalt fel.
- Mit mondtál nekik? - kérdezte, mintha az előző mondatai el sem hangoztak volna a lány szájából.
- Mit számít? Ti sem mondtok semmit! - tette keresztbe kezeit, és tartózkodóan nézett rá.
 Harryt ez nem zavart, felpattant a székről, és egyenesen a lányhoz rohant, majd centikre motyogta az arcától. Szemei dühben forogtak , és félelmet keltettek. Glory megijedt.
- Elliott! - kiáltotta, és hátrafelé lépdelt. - Kérlek, segíts!
- Harry, fejezd be, ezzel semmire sem megyünk. Lassan kifutunk az időből. - szólt higgadtan. A lány csak nézte, hogy semmi különösebb reakciót nem vállt ki belőle a fiú. Máskor neki ugrott volna, de most csak fáradtan sóhajtott egyet, és leült Harry székébe. - Kérlek, csak mond el. - folytatta, és a lány szemeibe emelte pillantását.
- Csak amit eddig tudtam. Azaz hittem. Hogy a barátom vagy, anyukádról meg a családodról meséltem.
- Kérdezték, hogy keveredtem e már rossz ügyekbe?
- Igen. azt hiszem.
Erre a fiúk felkapták fejüket.
- Mit válaszoltál? - kérdezte keményen Harry, és szemei erősen összpontosították a lányt.
- Azt, hogy nem. - mondta, de nem hitte el magának sem, hogy valójában ez igaz lenne. - El, csak annyit mondj legalább, hogy valamibe bele keveredtél? - kérlelte lemondóan.
- Nem, nem keveredett. - válaszolt a zöldszemű helyette. Szavai hiteltelenek voltak, mivel szinte rávágta a lány kérdésére.
Glory sóhajtott egyet, és lemondóan bólintott. Elege volt hirtelen ebből, miért is maradna ha semmit sem mondanak. Bosszantotta, hogy így becsapta a fiú, de nem tehet semmit.
- Látlak még? Vagy újra eltűnsz "lakást szerezi" ? -kérdezte, mikor szedelőzködni kezdett.
- Mi? Hova mész most? - kérdezte Harry.
- Haza. Semmit sem mondtatok, a legjobb barátom átvágott, és még csak nem is tudom miért , te pedig.. csak ... Te vagy. Nem kérek ezekből. El, téged szívesen fogadlak, ha meg szeretnéd magyarázni, de tudd, hogy nagyon rosszul esett ez, hogy ennyire butának gondolsz. Harry, te pedig hagyj békén. Zárjuk le ezt az egész ügyet, és felejts el. - ezzel sarkon fordult, és gyors iramban hagyta el az épületet.
 El és Harry nem követték. Sőt, síri csend volt, mikor kiment a szobából.

Szemei előtt villództak az események, és szíve egyre jobban roppant össze a sok rejtély súlya alatt. minden vágya volt, hogy haza érjen, és elfelejtse mindezt. Fájt a szíve Elliott után , és meglepetésére Harryért is. Szavai még saját szívébe is tőrként hatoltak, és az épületből már pityeregve lépett ki.
 A koszos levegő eltelítette a tüdejét, szmoggal és párával. Bár már megszokta, hogy London az ilyen. Ez a környék különösen mocskos volt, de ne hatotta meg. Egy buszmegállót keresett, és táskája zsebeiben egy kis aprót.
Szipogásából és monoton lépkedéséből egy ismerős hang zökkentette ki. gyorsa megtörtöle szemeit, és megtorpant.
- Gloria! Óh! Szerbusz! - kiáltott utána, majd be is érte hamar. Megdöbbenésére a francia tanára volt.
- Jó napot tanár úr! - köszönt döbbenten. Mit kereshet itt mr. Mayer?
- Képzelje, önt kerestem az imént! De oly hamar elviharzott az iskolából. - mosolygott kedélyesen. Mintha nem lenne furcsa, hogy London legkoszosabb környékén találkoztak volna.
- Tényleg? És miért, ha szabad kérdeznem? - lepődött meg Glory.
- Ó, képzelje kaptam egy értesítést, egy francia projekt miatt, és meg szerettem volna kérdezni, hogy bevállalná e. Nagyon jó nyeremények járnak érte. Ha gondolja megmutathatom, az otthoni számító gépemen fent is vannak az adatok.- a tanárúr negédes mosolya annyira taszította éppenséggel a lányt, hogy legszívesebben a szemébe mondta volna, hogy hagyja békén. De hát, ki vállalná el, ha nem Gloria?
- Természetesen tanár úr... - sóhajtotta.
Mr. Mayer, pedig egy sötétkék kocsihoz vezette. Szuper, ennél jobb nem is lehetne.
Mikor beszállt a kocsiba, ami nem messze parkolt a pizzázó bejáratától,meglátta, hogy El és Harry jönnek kifelé. Mikor tekintetük össze találkozott , a fiúkon egy pánikféle futott végig, de mire futni kezdhettek valami elől volna, a kocsi megugrott Glory alatt, és sebesen kezdte szelni az utat.

XXI. Fejezet

Halihó! :) Meg is hoztam a fejezetet. Most szabadkozhatnék, hogy miért késtem, de inkább nem terhellekk a sulis túlterheltségenmmel vagy hasonló szaftos kis dolgaimmal. Az a lényeg hogy a sulis plusz feladataim miatt lett késésem. Nagyon sajnálom, remélem megértitek, hogy az nagyon fontos, főleg mert szecskaavató lesz, és azon ügyködtem. Nos, nem is pofázok tovább. Jó olvasást!  :D

--- 3 héttel később ----

Minden megváltozott. Úgy érezte Glory, hogy mintha egy kiforgatott és jelentősen eltorzult önmaga tekintene vissza a tükörben. Szemei alatt a karikák mint fekete félholdak , riogatóan húzódtak, haja szinte kócosabb volt, mint eddig bármikor reggelente. Jégszínű szeméből az összes fény kiveszett. Tartása is megzuhant, egész nap szinte végig gubbasztva ülte végig az órákat.
Annyira aggódott, szinte paranoiás lett. Elliott eltűnt. Egyszerűen eltűnt, és sehol sem éri el. Már megnézte a lakásánál is, és senki sem nyitott ajtót neki. Az iskolát körbefutotta, és mintha nem is hallottak volna róla.
 Már-már azon gondolkodott, hogy egy groteszk álomba csöppent, ahol őrültnek nézik, mert egy nem létező személyt keres.
 És ami a legrosszabb volt, teljesen egyedül maradt. Utálta , hogy a göndörkének igaza volt. Egyszerűen fel sem tudta fogni, hogy ezt honnan tudta. Azaz van egy tippje, de eddig nem vitte rá az Isten, hogy megtegye az első lépést.
 Azonban Harry tud valamit, ami nagyon fontos lehet Glorynak.
A fiú viszont semmit sem akart mondani neki az iskolában. Szinte átnézett rajta. Francián sem ült többé mellé, mintha egy szellem lenne a lány. Bár tényleg oly üresnek érezte magát, mint egy hontalan kísértet.
 A napok annyira kínkeservesen teltek, hogy örült ha túléli. Tanulni is alig maradt ereje.
Kifordult teljesen önmagából a lehető legrosszabb értelemben. Hétfőként a "korrepetálás" alatti üres óráiban a várost szelte, és gondolatai szinte felszabdalták. Elképzelni sem tudta volna hónapokkal ezelőtt, hogy egy ekkora hazugság csak úgy odadobhat anyjához. Az már szinte elhanyagolható terhet rakott a lelkiismeretére , hogy aztán otthon fapofával számolt be egy nemlétező gyakorlásról.
Elvesztette azt a fajta képességét, hogy feszült figyelemmel végig tudja követni az órákat, és szorgalmas jegyzetelésével már bőven megtanulta a következő órára feladott anyagot. Szívesebben vette viszont elő a titkos rajzfüzetet és jobbnál jobb skicceket csinált végre először a göndör fiúról.
 Alig bírta legyűrni az ajkaira kiülni kívánó görbületet, mikor francián a tőle 3 paddal odébb ülő bajkeverő nemtörődöm, de még is valahogy intelligenciát sugalló testtartását sikerült elkapnia. Haja oly kusza volt, mint az afrikai esőerdők sűrűjében a lomb, és valahogyan szeme zöldes fénye szinte felcsillant, bár a rajz fekete-fehér maradt. A félprofil tökéletesre sikeredett.
 Ezen furcsa, de még is mámoros állapotából egy szelíd, de még is utasító hang ragadta ki.
- Gloria! Figyeli egyáltalán maga az órát? Még ilyet! Mi van ma a gyerekekkel? Mindenki, még Gloria Adams is ennyire nem bír figyelni! - sóhajtott, végignézve a részben szunnyadó társaságon.
 Elpirulva sütötte le a lány a tekintetét, és szégyenében berakta a padba a firkász füzetét, és koncentrálni kezdett az óra utolsó negyedére.

Fáradt cammogásáról sütött, hogy életkedve sem több, mint amennyinek látszik. Ha valahol a lelkében egy dobozban tarthatná a lány eme erőt, bizony a doboz alja oly üres, és porral fedett lenne, mintha egy padláson állt volna.
Egyszer csak, mintha a neve csengett volna a távolból, egy ismerőős hangtól, de úgy gondolta, csak elméje gúnyos játéka , mely válasz a kimerültségre. Nem értette a lány, hogy miért ily üres, ennyire kifacsart a hangulata hetek óta.
 Gondolkodott a közelmúlton. Keresett egy pillanatot mely meleget önt a szívébe, de csak El és Harry kúszott gondolatai közé, s mindkét fiú gondolatától vagy összefacsarodott a szíve vagy a gyomra. Elliott eltűnésén egyszerűen nem volt képes elmélkedni, mert torkában érezte a marást, és szemébe is remegni kezdtek a könnyek. Nem tűrte a nyughatatlan tenni vágyó érzést sem, így egyszerűen elnyomta. Harry képe még pocsékabb érzéseket keltett.  Képtelen lett volna elviselni a tényt, hogy kijelentse, hiányzik neki az a furcsa közeg amit ő nyújtott a lánynak. Azonban esténként remegnek ajkai, és mélyen valahol a hasában összehúzódnak izmai, ha a forró pillanatokra gondol, azon intim percekre, amiket akár a moziban vagy a zuhanyzóban átéltek. A csókok, érintések és az azok által keltett érzelmi lavinák kiragadták a hétköznapokból , valami euforikus világba.
Újra a nevét hallotta, most tisztán. Ez biztos , hogy nem képzelhette. Megállt, és léptek gyors ütemű trappolását hallotta maga mögött. Hátra fordult, és ekkor látta, hogy Harry lohol utána, kezében lobogtatva valamit. A lány szíve kihagyott, aztán úgy vágtázott mint egy felbőszült ló.
- Glo !- mondta, és a lány elé ért. - Hey Baby! Ezt elfelejtetted! - nyújtotta át a füzetet a lánynak.
A szemüvegesben megfagyott a vér, és a szíve ismét  megállt egy röpke pillanatra. Talán egyszer ez okozza majd a vesztét is. Mintha egy idegent bámult volna, úgy tanulmányozta elhűlve a vázlatfüzetét, amit az imént göndör lovagja nyújtott át.
- E-ez.. ez hogyan került hozzád? - nyökögte a kővé vált lányt, és idegesen kapta le a táskát, hoyg belegyűrje valahogyan a rajzos füzetet.
 Érezte, hogy valamit elfelejtett, francia után végig ott motoszkált benne ez. De a francia nem az utolsó órám volt! - kiáltott magában, és az ijedtség még nagyobb teret kapott a lányban, ahogy azon gondolkodott, még órákon át láthatták a Harryről és egyéb tanárokról való skicceket és karikatúrákat. Ahogy Styles is... - állapította meg, és szinte az ájulás kerülgette, ahogy a rémképek felvillantak lelki szemei előtt.
- Tudod... - nézett fel rá, azaz valójában le, a fejjel is alacsonyabb lányra - Belepillantottam a füzetedbe ... - mondta oly hangnemmel, amiből semmi sem derült ki. A lány már teljesen megsemmisült. Annyira elfehéredett, hogy a pír is halvánnyá fakult orcáin - És tudod, nem hittem volna hogy még egy rajzon is úgy köszönök vissza mint egy szexisten... - kuncogta el a végét. Glory mozdulatlanná merevedett. - Vagy csak te látsz ilyennek? - vonogatta szemöldökét. A lány reagálni sem tudott. Felszültsége lélegzetei folytonosságát megtörték. Remegtek térdei. Kész, végem, most nyeljen el a föld, vagy én ásom el magam.  - Hey! Ne vágj olyan képet, mint aki szelemet látott. Valami baj van? - lépett közelebb a fiú. Mintha törődés foszlányai szöktek volna át volna az arrogáns és önhitt fal mögül.
- Sajnálom...- sütötte le szemeit, és könnyeit visszafojtva fordult sarkon, hogy elfusson szégyenében.
- Mi? Ne! Ne menj el! Várjál! - ragadta  meg a fiú a vállát. - Mit sajnálsz? Azt hogy tehetséges vagy? Tudja azt az anyád, hogy te így rajzolsz? Tudtam, hogy jól forgatod a grafitot ügyes kis ujjaid között, ami akár járhatna máshol is... Máson... - küldött egy mindent eláruló pillantást a lány felé, de egyenlőre Glory idegei még sokk alatt állnak. - De a lényeg az, hogy nagyon jók! - mintha valami biztató mosolyt küldött volna. - Mit csinálsz délután?  - kérdezte hirtelen témát váltva.
- É-én? Én... Tanulok. - vágta rá, ami eszébe jutott először. Nos, talán gyér válasz lett volna ha igazság szerint Glory tényleg nem tanult volna, Ugyan is, ő mindig ezt tette mióta első osztályban megkezdődött 12 éve a tanítás.
- Persze, mint mindig. - forgatta szarkasztikusan szemeit. - Hát, akkor szia Glo! - fordult meg, és már is szelte az utat.
A lány pár pillanatig állt, és igyekezte feldolgozni a történteket, majd úgy kezdett cselekedni, mintha agya parancsai előtt kezdtek volna mozogni tagjai, és szája.
- Harry! Várj! -mondta, és utána lépett. A fiú megtorpant. Bár Glory nem látta, de Harry elmosolyodott. - Ráérek. - mondta, félig magát is győzködve, hogy erre szüksége van, és ha most nem, hát sosem esik át ezen.
A göndör olyan mosollyal fordult felé, mintha egy kisgyerek lenne, aki győzedelmesen megkapta a csokit, amit a testvérétől nyert egy csatában.
- Akkor induljunk is! - úgy modta, mintha előre tudta volna, hogy ez lesz.
- Hova? - nézett értetlenül a fiúra, bár tudta, úgysem köti az orrára. Már előre forgatta a szemeit a ködös válaszára.
- Valahová. - válaszolta , pont úgy, ahogy a szemüveges gondolta.
 Szimplán követte kérdezés nélkül a lány. Legalább a hétfőm részben úgy töltöm ahogy kellene... - jegyezte meg magában.
Az iskolához értek vissza, rövid útjuk során , és a tanári parkolóban ott állt az éjfekete színben pompázó Range Rovere. Beszálltak, és már is repítette őket a monstrum. De egyenesen az ellentétes irányba, mint ahol lakik Harry. Még a lány is meghökkent azon, hogy lassan fejből, csukott szemmel is eltalálna kocsival a göndörke palotájához.
 Aztán rájött. Ismerős, kopott és lepukkant környéken mentek végig. Majd az ismerős graffitik tömkelege. És ismét a pizzázó neonfeliratai mellett álltak meg kocsijával.
Harry megfogta a lány kezét, és bevezette a kellemes illatokat árasztó helységbe. ismét megfogta az a családi hangulat, amit a nyüzsgő tere-fere és az ínycsiklandó illatok együtt alkottak. Azonban nem látta a bandatagokat, sem más ismerős arcot a kelletlen pincérnőcskén , aki egy megvető pillantást küldött csak a szemüveges felé, s már is eltűnt valahol két asztal között. Átmentek az egész helységen, és nem álltak meg egy asztalnál sem, Harry valamelyik férfi, szakácsnak tűnő fazonnal pár szót váltott röptében, aki valami latinos szöveget lelejtett széles mosollyal arcán. Glory csak a hölgy, és a szerencsés szót érette meg. Egy lépcsőhöz érve a fiú magabiztosan kezdett felcaplatni a fokokon, így a lány is követte. Tovább is vezetett volna, de egy folyosóra fordultak de, amit a szemüveges biztos nem találta volna meg. Viszont a göndörke magabiztosan szelte a helyet át. Majd egy szobába nyitott be.
 Egyszerű, de szép teríték, és a sárga falak is kellemes hangulatot keltettek, ahogy halványabb színekkel kacskaringós vonalak kergetőztek egymással.
- Harry, mi ez? - kérdezte kissé illetődötten, félig vidáman a lány. Abban bízott hirtelen egy romantikus regénybe csöppen, de a fiú komor szavai megváltoztatták egy pillanat alatt a világot körülötte.
- Tudni szeretnél mindent, igaz? - motyogta egyhangú szigorral. - Hát, most felelek pár kérdésedre. Hisz El is ezt akarná... - hangja mint egy gyászjelentés, a lány szívébe vágott.
 

XX. Fejezet

 Hi everyone! Ne haragudjatok, hogy ily későn hoztam a részt , de ma sulim volt, utána csajos nap az lb-mel, szóval csak este tudtam befejezni a fejezetet, ami már szerdán elkezdtem, mivel meglepit akartam, de nem jött össze. Nos, nem is húzom a szót, jó olvasást :)



Glory minden lélegzete elakadt, ahogy a szavak visszhang módjára verődtek a fülében újra és újra. Először azt hitte viccel, de mikor nem volt már más a fiún, csak az alsóneműje, s amik lekerültek róla az  földön hevertek, ijedten ocsúdott fel. A fiú már a fekete, feszülő anyagot kezdte lehámozni magáról.
- NE! Mi a fenét csinálsz? - kiáltott fel. A göndörke felé fordult.
 A textil hetykén lógott rajta, és V-vonala teljesen kilátszódott, alig pár centi választotta el a lényeget, hogy fedetlen legyen. Semmi más nem volt rajta, csak az az átkozott sötét anyag. A lány , mintha nehezebb levegőt lélegezne be. Térdei remegtek - nem csak a hideg, vizes ruháktól - és mellkasára ólomsúlyként nehezedett az a bizsergető érzés, mely napok óta frusztrálja.
- Már mondtam! Fürödni fogunk. - közölte tényként a bajkeverő, és egy mozdulattal lerángatta az utolsó ruhadarabját.
 Az első mondat, mely agyán tovaszállt , az az volt, hogy nem szégyenlős egyáltalán Styles. Ellentétben a lánnyal, aki biztosan nem fog meztelenül , ok nélkül állni a fiú sas szemei elé.
 Szemüvege bepárásodott, de amúgy sem látott semmit, mivel inkább összezárta szorosan szemeit, és elfordította a fejét, hogy ne lássa a másik felet ádámkosztümben .
- Mi a baj? - mondta a fiú. Hangja csengett a helységben, s még ijesztőbbnek tűnt. A lányt egyszerre taszította és vonzotta a gondolat, hogy vegyen egy forró fürdőt...Vele. - Nem tetszik a látvány? - az önhittség ordított a kijelentésről, de legszívesebben elkuncogta volna magát a lány, ha nem lett volna teljes sokkba.
 Még mindig nem mert semmi jelet mutatni, csak elfordulni, hogy háttal legyen, és kizárni a tényt, hogy a mögött álló férfiú ruhátlan.
  Hangtalan lépésekkel ment a lány mögé, s óvatosan illesztette tenyereit a hideg, nedves bőrre. Alig pár órája, sőt talán pár perce még gyűlölet lobogott a  szemüvegestestében, most pedig az ismeretlen vágy első szikrái lobbantanak hatalmas lángokat.
- Harry ...- sóhajtott fel, ahogy a nedves anyagot megragadta, és vállairól leemelve lassan húzni kezdet lefelé. Ismét egy egyszerű fehérnemű volt rajta, és semmi más. Legszívesebben elfutott volna, de mikor takarásra emelte volna karjait, a göndörke oldalához szorította , ezzel továbbra is feltárulkozva állt, háttal a fiúnak. Hiába lángolt legbelül valami elolthatatlan tűz, gondolva a moziban történtekre, akkor sem tudta megmerevedett izmait cselekvésre bírni. A fiú titkos varázsigével ismét leláncolhatta -gondolta.
A melltartó kapcsával bíbelődve azonban egyszerűen sokként szaladt végig a tudat, hogy a fiú éppen mit művel.
 Még mindig alig ismeri a fiút, ő meg egy erotikus fürdésre akarja bírni. Itt áll meztelenül mögötte, mikor gyűlölnie kéne, de egyszerűen úgy párolog minden dühe és akarat ereje, mint a forróvíz. Pontosan úgy forr belül a vére is. Tagadhatatlanul érez valami kötődést, mely testét a göndörhöz láncolja. Miért, miért pont én?
De erőt kapargatva végül még is megszólalt. Elvei és az erkölcs ezt diktálja, igaz? - de már nem volt semmiben sem biztos. Lehet képes lenne feladni valami új, ismeretlen érzésért mindent? De csalódni, sőt fájdalmat okozni nem akarhat senkinek, főleg ne magának.
- Ne!Nem teheted ez, sem én, sem senki! Öltözz vissza, vagy addig megvárlak, de... - kezdte volna a papolást, de a fiúnak mintha viasz ülne a fülében, szinte süket volt. Szembe fordította magával a lány, és egyenesen a fürdő falához tolta , ki felsikkantott a hideg csempézett felület miatt. A fiú szemei ismét az antracithoz hasonlóan feketén izzott, eredeti mező színére csak egy halvány, vékony sáv emlékeztetett. Egyszer volt ilyen a szeme, de annak sem lett jó vége.
 Sas tekintete domborulatai látványát itta, mint részeg a bort. Pont úgy figyelte a fiú a lányt, mint ragadozó a prédát. Glory érezte, hogy nem egy fontos személyt jelenthet Styles számára, sőt sosem fog rá úgy nézni mint egy számító nőre-bármennyire is szeretné szíve eldugott mély zugában.
 Még maga sem merte elismerni hogy a repedés , mely lelkén keletkezett az a fiú falánk, éhes tekintete okozza,  mely úgy pásztázza, mintha egy darab élettelen hús lenne.
 Ajkak próbálták bevenni övéit, de elfordítva fejét egy arcra érkezett csókká vált. . Kezeivel ellent tartott, és megpróbált kiszabadulni.
- Miért akarsz ilyen kellemetlen , közel kerülni folyton? Miért nem keresel másik lányt? Én nem akarom, és nem tehetem ezt. Gondolj bele mit szólna az édesanyám...
- Az anyád? Komolyan? 18 éves vagy, és te mindenben az anyád szavát lesed?- nevetett fel. Kínosan érezte ismét magát, ahogy a légkör teljesen kihűlt, de a fiú nem ment el. Sőt, csupasz bőrével a lánynak támaszkodott. Mintha érezte volna Glory, hogy a fiú altesttáján valami megváltozott volna, de inkább gondolni sem mert a biológia "csodáira". Szerette a tantárgyat, de nem annyira, hogy ily közel kerüljön aegy bizonyos tananyagához.
- Igen, mert én tisztelem a bölcsebbeket, nem úgy, mint Te! - teljesen őszintén válaszolt, és bizonyítás vágy lobogott szemüvege mögött. Most azt akarta, hogy meggyőzze igazáról a fiút.
- A tiztelet nem azt jelenti, hogy szavaira cselekszel. Független vagy már tőle. Nem nézheted minden lépésedre, hogy rábólint e! Badarság! - közölte, s mintha teste rándult volna egyet.  Nehezebben vette a levegőt. Pupillája még nagyobb teret foglalt el az azt körülvevő zöld területből. A lány csak annyit érzékelt ebből, hogy a fiú csípője rándult egyet, és a terület, mely alig, de még elválasztja őket,szűkült.
- De ő tudja, mi a jó nekem. - kezdett a kezdeti lendület hanyatlani, ahogy a fiú szavai felszívódtak agyában. De képzeletben megrázta a fejét. Mit tudhatna róla, mikor így el van eresztve?
- Nem. Csak gondolj bele, ki érzi jobban, hogy Számodra mi a helyes, vagy a jó?  Ő vagy Te?  - közölte, majd arcán látszott, hogy már is máshol jár az esze.
- Ezért vagy ennyire... független?- a lány óvatosan próbálta definiálni egyetlen szóval azt, hogy egy makacs, nem törödőm és öntörvényű bajkeverő a fiú. Nem akart egy olyan jelenetet újra, ami a mozi előtt lezajlott. Igyekezett a megbánását elfojtani, de nem tudta. Azt a fájdalmat, amit akor látott a fiú szemében nem bírja megemészteni, csak az önutálat tettei m
Mit akarok igazán?  - csengett egyre a füleiben, s képtelen lett volna megszakítani.
 Szemei előtt lepörögtek a hetek. Annyira mozgalmasnak tűnt... talán nem fizikailag, sokkal inkább lelkileg. Minden abban az átkozott szertárban kezdődött, és most ott tart, hogy a fiú lassan rutinosabban vetkőzteti le, mint saját magát.
 Viszont a kép, ahogy az ajkak a forró bőrre tapadnak, és a szavak, melyeket suttogna, miközben olyan dolgokat tenne, amikbe bele sem gondolna, egyszerűen úgy vonzotta, mint egy erős mágnes. Azonban nem a testiségre vágyott még sem. Mi van ha valami összeköti őket. Félt volna beismerni, az, hogy nem bírja megfejteni sehogy sem a fiú annyira kíváncsivá teszi, hogy talán ez kényszeríti arra, hagyjon neki dolgokat.
 Elképzelte, hogy El csókolná meg így, vagy vetkőztetné le ezen módon, talán sosem beszélnének többet, azonban a zöldszemű büntetlenül teszi mind ezt. Talán még... élvezi is.
 Legszívesebben ezzel a kérdéssel rágódott volna egy helyen, ahol egyedül lehet, de a fiú arcán haladó vonalak sokat sejtető vigyorba torzultak. Ismét egy hangulat változás... -forgatta a jégszínű szemeit a lány gondolatban, ahogy ily mértékben fordult egyik érzelemből hirtelen a másikba a göndör Az előbb még ő volt a bölcs oktondi, aki megmondja mindenkinek mi a jó s mi a rossz, most meg egy széles vigyorú...
- Viszont én tudom, hogy te most mit akarsz. - ... perverz.
 A göndör Adonisz letekintett az egy fejjel alacsonyabb lányra, s az fel rá. A fiú szemei csillogtak. Egészen érdekesen, s mikor egy mozdulattal megszüntette az uralkodó fél a távot közöttük, megrebbentek pillái. A feketés szemek rabláncként kötötték Gloryt. S mikor csókot lopott a fiú csörögve feszültek meg , hogy ez a kötelék sose szakadhasson el. Remegő lélegzet szaladt a zöldszemű száján be, és egy pillanatra lehunyta tekintetét. A szemüveges érezte, ahogy a déli félteken kínosan feszül... valami.
 A lány elnyílt ajkakkal állt, és alig bírt lélegezni, ahogy Harry apró csókokkal indult válla felé. Először arccsontját illette a finom érintésekkel majd a gyenge és a fedetlen, bőrt fedezte fel. A szoknya cipzára akadozva csúszott egyre lejjebb a zongorista ujjak által, majd szinte cuppanva ért földet a sok magába szívott víztől. A derékon felfele siklott, ezzel tüzet kovácsolt a szemüveges belsőjében. Ne fázott. Sőt, a guta verhette volna, annyira izzott minden , főleg a fiú érintése helye.A harisnya is észrevétlenül távozott.
 Fehérnemű takarta csupán kettejüket. A gondolat rángatta belül izmait, amitől legszívesebben egy nyögés akarózott  hallatni, s markolni a szálkás bicepszeket.  Harry kezei a víztől tapadós bőrön siklottak, majd megragadta a csípőjét és egy mozdulattal később a zuhanykabinba csókolóztak. Vízcseppes csempe szöges ellentétet vont a közöttük felcsapó lángokkal. Felperzselt bőre szinte szisszenve párologtatta a nedvességet.
- Erről gondoskodunk, hogy... - kapta le a vastag keretes szemüveget hirtelen - ... hogy ne csúfítson így el! - majd ezzel a nyitott zuhanykabinból kirepült a fiú által, s nagyot koppant a kövön a pápaszem.
- A szemüvegem! - kiáltott fel a lány, és érzékelte, hogy mindenre egy csepp homály borul. Persze a fiút tisztán látta, hisz előtte állt.
- Nincs most szükséged rá! - motyogta a fiú a lány ajkaira.
 Hirtelen meleg víz zúdult alá, ahogy megnyitotta a göndör a csapokat, majd behúzta a zuhanykabin ajtaját. Kis rémület de annál nagyobb görcsszerű hullám árasztotta el a lány alhasát, ahogy a szűk és forró helyen ketten egymásnak simultak a fiúval.
 Fekete smaragd tekintet vegyült a jeges kékkel,s egyvelegük  forró tüzet eredményezett. A fürdőszoba villanyának fénye megtört az ezernyi vízcseppen, mely a zuhanyrózsából hullott alá. Mintha szikraeső nedvesítené be testüket, csillapítva a hőt. Duzzadt ajkak kapcsolódtak egymáshoz.
- Harry... - suttogott vágytól elmosódottan az egyetlen szót, egyetlen személy nevét aki elméjét elfoglalja .
 A fiú megfordította, hogy neki háttal legyen, és úgy ölelte, és csókolta. Glory az erős vállaknak döntötte a fejét , és élvezte a melengető karokat és forró záporként aláhulló vizet.
 Hirtelen hasánál hűvös anyagot érzett, s mire lenézett a fiú tenyere alatt a tusfürdő selymes habot képzett. Nyitott ajkain nyöszörgés szűrődött ki. Hasára majd combjára tévedtek a tenyerek. Szíve őrült rohamban vert, s ereit szinte szétszaggatta. A fehérnemű ázottan tapadt még mindig testéhez, ahogy a tapogató kezek a kosarakra tévedtek, majd egy ujj tétován melle tövébe vonalat nem húzott. Egyik tenyere visszasiklott s lágyan érintette középen. Fojtott nyögést mostak el a vízcseppek ütemes verődése a zuhanykabin tejüveg falain.
- Tudom, hogy akartad. - sóhajtotta a fiú a fülébe - Tudom, hogy még magadnak sem mered bevallani, hogy élvezted az összes forró pillanatunk. - mormogta, majd fülcimpáját megharapta lágyan.
 A lány el sem tudta képzelni, hogy ezen tettét hogyan érezheti odalent, mikor a fülénél történt minden.
- N-nem...- suttogott, alig hallhatóan.
- Elolvadsz a karjaim között. Elhiszed, hogy egy ... - mutatta fel kezét - ... ujjal el tudnám intézni, hogy hangosan fújtatva essél szét atomjaidra? - mondta kéjbe fojtott hangon, és megszorította a lány csípőjét. - Megmutathatom, mi az a menny valójában.
Érezte Glory, ahogy a fiú hátulról neki feszül. Meztelen testét egy átkozott fehérnemű választotta el az övétől. Teljes hossza félig keményen nyomódott neki, ahogy önkénytelenül lökte előre csípőjét. Ijedten húzódott el.
- Harry!  - próbálta minden erejét össze szedni, hogy ne üljön ki  a megilletődöttség a szemérmetlen megjegyzésre. Nem hitte volna, hogy képes rá, hogy valami frappánssal vissza vágjon, sőt ... talán sosem lesz az.
 Szembefordult vele, és igyekezett nem elpirulni, hogy teljesen mezítelen .
- Glory?!- úgy tette fel a kérdést, mintha az e legtermészetesebb lenne, hogy mind ezt egy szűk zuhanykabinban, meztelenül teszi.
- E-egyszerűen nem. É-én csak haza akarok menni, és bedőlve az ágyamban elfelejteni ezt. - könyörgő tekintete meg sem hatotta a fiút.
- Segíthetem elfeledni ... - mosolyodott el pimaszul, s kezeit ismét meglóbálta a levegőben. - ... ezekkel. Vagy ezzel. - s a lány kezét ajkaihoz emelve megcsókolta.
 Majd csuklóján haladva egyre feljebb lépegetett ezen módon.
- Nem... - csúsztatta ki kezét a fiúéból. - Egyedül. Otthon, ahol... nem vagy ott. Egyszerűen csak azt szeretném, ha minden a régi lenne. Nekem ez felfoghatatlan és szörnyen kínos, hogy csak .. ezt teszed. Olyan más, olyan.. illetlen. Én nem ebben nőttem fel. Nem szoktam meg, hogy... Csak úgy ruhátlanul mutatkozzak másnak, vagy ugyan ez fordítva. - sóhajt véve becsukta a szemét, és várta, hogy megtörténjen ugyan az, ami a mozi előtt. De Harry csöndben maradt. Sőt, észre sem vette a lány semmi jelét reakciónak, amíg fel nem pillantott a fiúra.
 Elhatározás tüze lobogott szemeiben, és egy elhatározó bólintással zárta le.
- Erről párhét múlva más lesz a véleményed.
 Majd kilépett a zuhanykabinból , majd már csak talpa cuppogása volt hallható a járólapon.

XIX. Fejezet

Sziasztok! Mélyen röstellem, hogy ennyire megvárattalak benneteket,de sok minden közbe jött, amik előbbre valóak voltak mint a blogolás. (igazából az én elveim szerint semmi sem előbbre való, de hát a világ ellen nem harcolhatok xd)  Természetesen mindig igyekeztem valamit írni, de vagy erőm nem maradt rá, vagy egyszerűen gép elé sem keveredtem. De egy kicentizett határidővel itt is van a fejezet :) s most sem volt több energiám, hogy hosszút írjak. Ne haragudjatok. Talán hozok valamit még hét közepén kárpótlásul :D Addig is, jó olvasást :D


- A rendőrkapitányságon? Mit keresel te ott? - sóhajtott megkönnyebbülten, miután a szemüveges közölte vele, hogy mi történt, és hogy hol is tartózkodik.
- I-igen... De egy kérdésem lehetne?- motyogott zavarban - Még mindig nem tudom ki vagy, ne haragudj. Nem ismerem Harry baráti köreit . - tarkóját vakargatta, ahogy megtudakolta.
- Óh, milyen buta is vagyok. Ne haragudj. Én Niall barátnője vagyok, Anne, már találkoztunk. - közölte csilingelő hangon, mire az átázottnak a szívéről egy hatalmas kő eset le.
 Valamiért féltékenység ütött fel pár pillanatra szívében , ahogy a női hangot hallgatta, de amint kiderült, hogy nem Harry pásztor órás kalandjainak egy furcsa módon lelkiismeretes szereplője faggatózik a vonalban, hatalmas kő esett le a szívéről. Kifújta a nehéz levegőt tüdejéből, és elmosolyodott, ahogy a kedves barna szemek, és sötét haj felrémlett előtte a pizzázó falai között.
- Uh, de jó. - kicsúsztak megkönnyebbülésének szavai száján, és vissza is szívta volna, ne az ékes nevetés megakadályozta.
- Harry egyik átmeneti barátnőjének gondoltál, igaz? - nem sértődötten, inkább jót szórakozva mondta, és a lány ajkaira is mosoly csúszott.
- Hát... öm... igen.- vallotta be.
 További kacaj hallatszott a vonalban, majd egy értesítés, hogy nemsokára ott lesz valaki a lányért.
Glory megkönnyebbülten sóhajtott fel, ahogy a vonal bontása után megoldódni látszik egy probléma legalább.
Elgondolkodott, hogy mostantól mi lesz. Hétfőnkénti "korrepetálás" alatt mit tegyen? Mondja anyjának, hogy nem tudták egyeztetni mégse? Vagy beszéljen a fiúval, aki iránt most tiszta gyűlöletet érez?
 Megfordult a fejében, hogy nem is kéne szólni a változásról,és lehetne egy szabad órája. De hamar elvetette az ötletet, hisz ez oly mértékű engedetlenség lenne, ami már rég nem megengedhető... Nem mintha eddig ezek nem történtek volna. De vissza kell állnia a rendes kerékvágásba.
 Egy ismételten ismerős fekete kocsi fordult be az utcán, és előtte állt meg. Ablaka lehúzódott, és döbbenetére nem Anne, vagy valaki a bandából jött érte, hanem maga Styles.
- Beszállnál végre? - morgott oly arrogánsan, hogy Glory füleit bántotta.
Egyszerűen kikapcsolt minden ami addig volt a lány fejében, és a düh eluralkodott rajta. Feje szinte füstölt, és kezeit ökölbe szorított. Szinte felszisszent a víz testén, ahogy fortyogott ereiben a szörnyű harag.
- Igen? Hogy aztán kirakj pár méterrel odébb, és továbbra is ázzak?  - bukott fel belőle. Nem tudta türtőztetni magát, ahogy közelebb lépkedett a  járműhöz, és kinyitotta, szinte felhasította azt. Most nemállt nehezére felmászni az üléshez, hisz a haragtól magasat szökkent és bevágta magát a fiú mellé.Cuppant az ülés, ahogy a csurom vizes lány helyet foglalt rajta.
 - Hey! Ez eredeti szarvasbőr volt! - csattant fel a göndör, mire a lány pokoli tűzzel szemiben fordult felé. Fogai csikorogtak, ahogy minden porcikája megfeszült.Inkább elengedte a füle mellett a csípős megjegyzést. Más papolásba kezdett.
- Hogy képzelted, hogy ott hagysz? - szólt a lány, mire a fiú csak egy kárörvendő szisszenést eresztett ki orrán. Mintha oly humoros lenne, hogy valaki órákon át ázik a hideg esőben. - Minden bizonnyal áthűltem, és azért mert te idióta módon kint hagytál. Annyiszor felhívtalak, ahányszor csak tudtalak, de te nem vetted fel. Tudod nagyon röstelltem magam, hogy nem mondtam szépeket, de egyszerűen az, hogy ilyen gyerekesen viselkedtél, nem hogy bosszúnak, büntetésnek sok volt. Tudod, nem akarom már vissza vonni az összes gondolatom és feltételezésem rólad! - köpte a lány a szavakat.
 A kocsi satu fékezett, az üres utca közepén. Glory előre szaladt az ülésből, mivel nem kötötte be magát. A fiú erősen vette és eresztette ki magából a levegőt. A kormányt szorongatta, ahogy igyekezett lecsillapodni. Egy dudáló kocsi idegesen kerülte ki az út közepén ácsorgó fekete autót. Harry lassan a lány felé fordult aki morogva tápászkodott vissza az ülésre  , és bekötötte magát.
- Csak egyszer fognád be azokat a rohadt ajkakat. Vagy én tömöm be, de azt nem köszönöd meg. - közölte, oly hűvösen, hogy talán a lányról csurgó víz is jéggé fagyott. Majd a motor elindult.
 Kivette Glory a szexuális célzást a fiú szavaiból, de már csak fáradtságból nem reagált. Bátornak érezte magát, hogy sikerült kétszer is beolvasni, de végtelen ürességet és hideget érzett belül. Aztán lassan ez átment vacogásba. A víz kivette erejét, és jeges tűkkel szurkálta kipirosodott bőrét.
 Pár kattanás szűrődött a műszerfal felől, és már is kellemesen meleg levegő fújtatott a légkondicionálóból. Sőt a kocsi beltere a rászerelt illatosító fahéjas illatától még barátságosabbá is vállt.
A lány szemei nehezedni kezdtek, de mire lecsukódott volna, ismét fékezés, szakította félbe az utat.
Harry hosszú teste félcentire sem volt, ahogy az első ülésből hátratápászkodott, és valamit előre rángatott. Mire észbe kapott a kivillanó has, és vékony szőrcsík zavarba ejtő látványától, máris egy fekete bőrdzsekit szorongatott a kezében.
- Terítsd magadra,mert még jobban meg fogsz fázni. - szólt a rekedtes hang, és a jármű már is tovaszáguldott.

A csendes , már-már meghitté vállt út után a fiú garázsában álltak meg, ami szintén nagyobb volt, mint az ő kis háza. Sok autó állt ott, amik idegenek voltak. Lehet Harry gyűjti az autókat?- futott át  gondolat az agyán, de hamar rájött, ez a barátai autója lehetnek.
 Pír öntötte el az arcát, mikor az információ, hogy az egész banda őt kereste, felbugyogott agytekervényei közül. Még csak most realizálta, igazából mi is történt. Elment a helyéről, elvitte egy fura fickó, kihallgatták, és most maga a veszekedés okozója és egyben tárgya házában van... Ismét.
 Kimerültnek és végtelenül üresnek érezte magát. Alig tudta felfogni az eseményeket, legszívesebben arra vágyott hogy aludhasson.
 Szinte élőholtként ment a fiú kíséretében.
- Oh, annyira aggódtam!Jól vagy Glory?- támadta le Anne aggodalmas tekintettel, ahogy a szőkeség öléből, aki a nappaliba a tévét nézte, kipattant. Csak a banda volt ott, és a fiúk -valószínűsíthetően- barátnői.
-I-igen. De azt hiszem most ... csak haza szeretnék menni. - motyogta, és gondolataiban már is azt tervezte, mit fog csinálni.
- Nem fogsz! - hallott a  háta mögül egy rekedtes hangot.
- Tessék? - kérdezett vissza, de ekkor megfogta a fiú erős karjaival, és vonszolni kezdte, fel az emeletre.
- Harry! Eressz el! mi a fenét művelsz?-kérdezte, ahogy a lépcsőn mentek felfelé. - Harry! Eressz el, kérlek. - a fáradtságtól könnyek gyűltek a szemébe. Otthon akart lenni, meleg ágyában, egy bögre forró teával imádkozva, hogy ne legyen beteg.
 A szobájába lökte, és azonnal becsukta mögöttük az ajtót. Szembe állt vele.. Testére tapadt a ruha, ahogy a jegesen hideg víz beborította mindenhol. A fiú közelebb lépett hozzá, és centikre állt csak meg tőle. Elhajolni igyekezett, de ő a távot túl gyorsan csökkentette. Megcsókolta, és tenyereit a nedves ruhákra tette. Az átázott anyagon keresztül még az ereket is érezhette volna, ahogy forrón lüktetnek bőre alatt. Már ez hevíteni kezdte. Nem bírt kérdezni fáradtság és kábaság vette be a lány bástyáit. Vissza csókolt. Nem ügyelt arra, hogy távol kerüljön a fiútól. Sőt, látott egy tisztán lebegő célt maga előtt. Az ölelésében elaludni. - most erre vágyott a legjobban.
 A gombok sorra pattantak el nedves blúzán, és a test, mely neki nyomódott tolni kezdte, míg egy másik helységbe nem találta magát. Neonfény vette körül, csempézett falakkal. Homokszín hideg járólap a csokoládé barna színekhez igazítva. Egy tört fehér kád, s mellette egy zuhanykabin. érezte, ahogy vágyódik a forró víz után, de nem akart a túlfűtött ölelésből sem kitörni. Elfelejtette minden dühét, csak a szenvedély lángolt, ami a mozinál is erősebben hatott a lányra. Talán a meggyengült idegei engedték , hogy ellágyuljon, s a dús ajkakra koncentráljon csak. Egyre jobban belejött a csókolózásba. Beengedte ajkai között a másik fél nyelvét, így közelebb és közelebb került.
 Lehullott róla a nedves felső, és a fiú távolodott. Nem bírta felfogni az elé táruló látványt. Harry a sötét anyagot a fején húzta át, és levéve nadrágját a meztelenség felé közeledett.
- Mit csinálsz? - kérdezte kábán a lány.
- Fürödni fogok... Veled.

XVIII. Fejezet

Hii :D Na jó.. ez fizikai lehetetlenség, hogy ilyen időbeosztással lehessen akármit csinálni... Ne haragudjatok, de az az ígéretem, hogy heti kettőször tudok fejit hozni, nem tudom tartani az ígéretet. Sajnálom.
És igazság szerint ez csak egy kis átkötő töltelék részféle volt, ne haragudjatok. Majd jön az izgalom is, már nem soká :)  Addig is, jó olvasást :D Puszi <3 (komi meg minden jöhet továbbra is :D )


Miután tisztázódott, hogy a férfi nem elrabolta a lányt, mivel egy Samuel Alkin nevű nyomozó volt, így a gondolatai már is Pál-fordulatot véve inkább aggodalmaskodó és mindent tudni akaró lett. Mi köze van Elliotthoz ennek a fazonnak, és miért?
A járművet ijesztőnek találta , mert belülről minden annyira modern volt. Nem maga a technika rémítette el, csak a gondolat, hogy ha arra kerülne sor, hogy ezt vezetni kéne, azt sem tudná melyik gomb mit csinálna. Talán még katapult is van ott, hacsak az nem a rádió.... Minden olyan, mint egy mai nyomozós sorozatban , a , a hátsó üléseket elválasztó rács, sőt, ahogy a férfi meredten, semmilyen arccal nézte az utat, ami egyben frusztrálónak is találtatott.
  Glory nem tudta eldönteni, hogy kieressze e a száján az elfojtott kérdéseit. Azon vacillált, hogy ezen válaszok elhangzanak majd, ha oda érnek az őrsre úgy is, ha tudhat róla a lány. Ám ez - a filmekből levonva- koránt sem biztos hogy publikus téma, hisz legtöbbször a kihallgató szobába beráncigált illető kérdésözönjére azzal a szimpla, idegesítő válasszal szolgálnak, hogy nem tudhatja, vagy nem mondhatják el. Így aztán a lány a hallgatásra voksolt. 
Egy barátságtalan fémes épület előtt leparkolt, majd nemsokára egy fémrácsos vaskapu is kinyílt, melyen behajtott a kocsi. Végül már csak azon kapta magát a szemüveges, hogy cipőjében cuppogva halad egy szoba felé, ahová be is taszítják. Nem értette ez a durva bánás módot.
 Őt egy hölgy fogadta egyen ingben, azonban neki nem volt oly hivatalos kinézete mint mr. Alkin nyomozónak.
- Jó napot ms. Adams! Én Satrina Brooks nyomozó vagyok. Kérem foglaljon helyet. Esetleg valamivel szolgálhatunk, mielőtt nekivágnánk ennek az ügynek? - kérdezte kedvesen, de a lány átlátott a mesterkélt kedvességen, és állmosolyon. Csak a rutin szólt a nőből, és legszívesebben felháborodottan kiáltozna ügyvédért, csak mert megtehetné. Elvileg jogában áll hallgatni.
- Lenne két kérdésem. Mit keresek itt, és miért nem lehetett ezt humánusabb módon intézni? - kérdezte, igyekezett udvarias maradni, de a sértettség kiérződött hangján. Hisz ki akarja, hogy egy igen "bőbeszédű" , ráadásul tapintatlan férfi bedobja egy kocsiba, és elrángassa mindenféle magyarázat nélkül. Talán ha nem vont volna le okos következtetéseke a szemüveges , talán rémülve remegne ennek az álszent nőnek a karjaiban, hogy megnyugodjon könnyeitől.
- Nos, egy barátja ügyéhez van köze, és meg szeretnénk hallgatni pár egyszerű kérdésre a választ. És mr. Alkin.. nos igen, Ő ilyen, sajnáljuk. Esetleg egy törülközőt, meleg italt elfogad? - a felvett álca ugyan olyan higgadt, udvarias és hivatalos volt, mint az első másodpercben. Csak a hamis kisugárzás, amit nem lehet egy szemfüles ember elől elrejteni.
- Nos, azt megköszönném, ha már így alakult. - észrevehető volt az él a hangjában. Nem tudott igazán illedelmesen viselkedni. Nem csak elege volt a helyzetből , de rátett egy lapáttal, hogy még mindig teljesen át volt ázva, fázott, és Harry tettei kavarogtak gondolataiban. - Egyébként ez nem törvénybe ütköző, vagy valami? Elvittek az utcáról az anyám engedélye nélkül. - talán fáradt is volt. Minden amire vágyott az az, hogy egy forró fürdő kíséretében megszabaduljon a stressztől.
- Nem. Maga elmúlt 18 éves, így egy teljes jogú, felnőtt állampolgárnak minősül. Attól még, hogy tanul, ez nem módosítja ezt. - közölte ugyan úgy, mint eddig.
- Oh... - bele gondolva, ez logikus. Ha 17 lenne még, mint pár hónapja, akkor mézes-mázosan állítottak volna be az otthonába, és körbe hízelegték volna az anyját, hogy tehessenek fel pár kérdést neki. Szánalmas.
- Akkor kezdhetjük? - mondta a nő, hirtelen komollyá válva, és a kedveskedő álcát ledobta. - Tíz perc múlva akár el is hagyhatja az őrsöt, ha minden jól és gördülékenyen megy. De ehhez az ön közreműködése is kell, gyors és egyértelmű válaszok. Az ön döntése minden. - nyomta le a monoton dumát. Nos, ez már koránt sem úgy van , mint a filmekben.
Volt egy olyan érzése a lánynak, sem törülközőt, sem meleg italt nem fog kapni. Forgatta volna a szemét, de az nem lett volna illő, és még a nő is gyanúsíthatná - bár ettől csak a lány tartott. Nagyon frusztrálta, és minden hibája az eddigi élete folyamán lefolyt a szemei előtt egy folyamban. Úgy érezte még is, hogy nagy bajban van, és lecsukhatják. Pedig nem tett semmit. Konkrétan minta polgárként is szolgálhatott volna , az eddigi élete alapján.
- Ms. Adams. Emlékszik, hogy Elliott Smith mostanában tett vagy mondott valami olyasmit, ami alapból furcsa lenne tőle. - mondta egy papírt bújva a kérdést. Kezében a toll feszesen volt tartva, és minden koncentrációját a lányra és az író eszközre fókuszálta.
 A lány hirtelen nem is tudott válaszolni. Vágta volna rá azonnal a nemleges választ, de aztán a pár napja induló furcsa események is eszébe jutottak. Hisz Harry furcsán viselkedik vele, és ehhez El-nek is köze kell hogy legyen. Igen is gyanús volt az hogy hiányzott, igen homályos utalásokat tett a göndörke a fiúra, és most a telefonos malőr. Először igyekezte lekoptatni a lány, most meg mintha nem is létezett volna az a szám. Biztos, hogy elmegyek ezután El-hez. - határozta el magában.
- Nem. Semmi gyanús. - válaszolta végül. Előbb utána jár az eseményeknek, és aztán mond biztosat, mint hogy egy piti kis félreértés miatt okozzon herce-hurcát a lány.
- Igen? - kérdezett rá a nő, de a kifejezéstelen hang és arc nem árult el ez egy meglepett vagy csak egy alátámasztó kérdés akart e lenni.
- Természetesen. El egy nagyon rendes ember, a legjobb barátom. - közölte a szemüveges.
- Hölgyem, nézze. Meg kell kérjem, hogy vonatkozzon el most attól, hogy bármilyen kapcsolata is van mr. Smith-szel. Ne hazudjon a védelme érdekében. Ezen kérések tudatában ismét megkérdezném, nem tapasztalt semmi gyanúsat Elliott körül az elmúlt héten-hetekben? - mondta mind ezt úgy a nyomozónő, hogy egy pillája sem rezzent. Tökéletes pókerarcot vágott. A lány egy pillanatra azt kívánta, bárcsak tudna ő is ilyet a göndörke jelenlétében produkálni.
 Glory eszébe néhány esemény még is bekúszott, amik az év eleje óta történtek. El néha furcsa módon tényleg hiányzott. Ritkán , de kerülte a lány, azonban a hiányzások után mindig úgy jött, mint akin meg sem látszik a betegség, és a kerülések után is úgy viselkedett mintha mi sem történt volna. Belegondolva ez elég furcsa, sosem tapasztalta ezelőtt, de gondolta a lány ez csak az év végi érettségi kezdeti stressze válthatja ki a fiúból.
-Nem. Egyáltalán nem. - mondta, és igyekezett terelni a gondolatait, mert ezzel tulajdonképpen füllentett is, mert átgondolva azért nem biztos. hogy ez olyna szokványos viskelkedés változás volt.
- Rendben. Mióta ismeri Elliottot? - jött a következő kérdés.
- A gimnáziumi évek kezdetétől, egészen pontosan gólya tábor óta. - válaszolta minél semlegesebben. Úgy érezte, ha akármilyen érzelmet belevisz, az kínosan jönne ki.
- Tudna mesélni arról, hogy mr. Smith hova valósi, milyen a családi állapota, vagy esetleg voltak e márt ügyei a családjának a rendőrséggel ügyei? - jött az újabb vallatás.
- 3 bátyja van, a szülei megvannak, idilli családi helyzet. Anyagilag jól állnak. Azt nem tudom pontosan honnan jöttek, de nem európaiak. Azt hiszem valahonnan észak Amerika egyik államából. És még jó hogy nem volt ügye a rendőrséggel ezelőtt. - nagyon kellemetlenül érezte magát, ahogy a nő egyfolytában szuggerálta , de kitartott valahogy a gondolattal, hogy mindjárt vége.
 Ez ment fél órán keresztül, ami jóval több mint az ígért 10 perc, pedig mindenre készségesen és a lehető legőszintébben válaszolt. Főleg róla és El családjáról kérdezték.
 Azonban egyre kínosabb és intimebbek voltak ezek, és a várva várt meleg tea és törölköző sem érkezett meg.  Nem mintha a nő annyira fáradt volna, hogy kiszóljon egyért.
 Mikor elköszöntek , vissza jött a nem túl kedves afroamerikai férfi, és kikísérte. Már majdnem ott hagyta volna az esőben, mikor Glorynak eszébe jutott, hogy nem akar ismét ázni az esőben.
- Uram, kérem, haza tudnának vinni. Nem tudom milyen messze van pontosan innen az otthonom, de nincs mivel haza jutnom.
- Sajnálom kisasszony, de sok a dolgunk, és nem taxi cég vagyunk, hogy furikázzunk magát. További szép napot. - és ezzel faképnél hagyta a lányt.
- Szemét! - morogta az orra alatt, amikor már nem hallhatta a fazon, és kissé bekönnyesedtek szemei. Ezzel nem oldódott meg semmi sem.
 Sóhajtott, és automatikusan tárcsázott egy számot. El számát. Már is közölné vele mi történt, de elfelejtette, hogy a szám az egyenlőre halottnak tűnik. Remegve kereste ki a H-nál azt a bizonyos nevet, amit már ezerszer hívott, de semmi segítséget nem kapott .
 Kicsöngött ismét, és pár csöngés utén a vonal recsegni kezdett, és végre szólt bele valaki. De nem Harry volt az. Egy lágy, női hang, ami ismerős.
- Tessék?
- Uh... H-hallo, ki van a vonalban?  - kérdezte zavarodottan, és azonnal pörgött az agya.
 Nem kellett fél másodperc se, hogy a zavartság átmenjen utálatba, ahogy szembesülnie kellett ismét a nemtörődöm és nőfaló énjével a fiúnak. Hova más hova mehetett a Bajkeverő, mint egy helyre, ahol felszedhet egy csajt. Talán egy klubb, vagy es sulis gyülekező hely, vagy akár a pizzázó. Cska azt nem értette miért ismerős a hang. És hogy miért szorítja a mellkasát egy fura érzés, amikor az pörög az agyában, hogy a fiú lehet most kiterülve és kielégülten fekszik az ágyában. Micsoda? -rázta meg a fejét - Hogy gondolhatok ilyet? Ez undorító! 
- És kit ért Harry "BABY" alatt. Egy lány vagy, akit Harry faképnél hagyott megint? - hangja nem arrogáns vagy repedtsarkúsan féltékeny, hanem inkább együtt érző volt. Mintha sajnálva mondta volna ezt a megállapítást. Azonban a becenév jobban megragadt füleiben. Jellemző...- fogatta szemeit.

- Izé.. én .. nem igazán. Igazából ...mindegy is hogy miért hívtam. Hagyjuk.. Viszl... - köszönt volna el, de félbe szakította a lány.
- De legalább a neved mond meg.
- Uh... én.. Szóval Gloria vagyok. - közölte bizonytalanul, majd nedves, kócos hajába túrt.
- GLORY? Jesszus! Hol vagy? Nem bírtam ezt a szerencsétlen már szidni, hogy mit művelt megint! Az egész banda , meg a banda köréhez tartozó ismerősök téged keresnek, mert ez a szemét... - kezdet a darálást, de Glory még mindig nem tudta , hogy ki ez a lány.